Nagy sikerrel vetítették a mozikban a Semmelweis című filmet, amely az „anyák megmentője” életének és munkásságának fontos epizódját mutatja be. A női főszerep, Hoffmann Emma alakjának megformálásáért Nagy Katica elnyerte a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját. Nem véletlenül: finom, ugyanakkor természetes és erőteljes játéka valóban emlékezetessé teszi a magyar orvos mellett fáradhatatlanul dolgozó ápolónő figuráját. A forgatással és a filmmel kapcsolatos élményeiről beszélgettünk vele.
– Milyen emlékeid vannak a castingról, hogyan kaptad meg a Semmelweis női főszerepét?
– Nem hagyományos magyar casting volt, ami általában úgy néz ki, hogy a színésznek egy teremben felállított kamera előtt, a rendező jelenléte és instrukciók nélkül kell eljátszania a betanult szöveget. Itt egészen másként történt. Először csak beszélgettünk, ismerkedtünk Koltai Lajos rendezővel, aki próbálta felmérni, milyen az összhang kettőnk között, mennyire tudnánk együtt dolgozni. Aztán megérkezett Vecsei H. Miklós, akit akkor már kiválasztottak Semmelweis Ignác szerepére, és hárman beszélgettünk tovább. Majd megtanultunk egy rövid jelenetet – azt hiszem, a temetői jelenet volt –, és Koltai tanár úr segített, hogyan lehetne jobb. Fantasztikus volt, ahogy hagyott minket feloldódni, megismerni a másikat. Ünnepélyesen, nagypénteken jelentette be, hogy minket kér fel erre a munkára, ez egy nagyon szép emlék.
Kép forrása: Szupermodern Filmstúdió
– Hogyan készültetek a forgatásra, milyen segítséget kaptatok?
– Az átlag magyar filmektől eltérően itt nagyon figyeltek arra, hogy legyen egy komoly felkészülési időszak, ami majdnem fél évig tartott. Ezalatt közösen is sokat készültünk. Egyetemi tanárok tartottak nekünk előadásokat a kor történetéről, orvostudományáról és Semmelweis életrajzáról. Így tudtunk nagyjából belehelyezkedni ebbe az elég bonyolult történetbe. Meg kellett ismerkednünk különböző orvosi kifejezésekkel, illetve a forgatás alatt végig velünk volt egy boncmester, aki segítette a boncolási jeleneteket.
– Hogyan éltétek meg ezeket a forgatás alatt? A film nem csak jelzésszerűen ábrázolja a boncolásokat.
– Prosthetic, műanyag babákat használtunk, de valóban nagyon élethűek voltak, fejlett technikával készítik őket. Kifejezetten érdekes volt ezekkel a babákkal dolgozni, és az is szórakoztató volt, ahogyan locsolták közben a művért… Aztán beültem megnézni a filmet, és iszonyú hatással volt rám, hogy mennyire naturális lett a végeredmény, tényleg olyan, mintha igazi boncolást látnánk, és néha még nekem is el kellett fordítanom a fejem.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a forgatás során, és melyik volt számodra a legnehezebb jelenet?
– Végig embert próbálóan meleg volt, nyár közepén forgattunk, a film pedig ősszel játszódik, ezért rajtam volt a kiskabát, a sapka, három alsószoknya, vastag kartonruhák… Nem csoda, hogy a filmen látható verejtékcseppek is sokszor igaziak voltak az arcunkon. A tárgyalási jelenet alatt is nagyon meleg volt a teremben, ráadásul ez a feladat lélektanilag, színészileg, technikailag is igen nehéz volt. Az árvaházi jelenetnél, amikor Semmelweis átadja Emmának a levelet, szintén hőség volt, és az is egy bonyolult ívű jelenet. De pont emiatt nagyon szerettem is, elég jól ráéreztünk.
– Nemcsak a ruhák, hanem a filmbeli helyszínek is nagyon korhűek. Hol forgattatok?
– A legelején az volt a terv, hogy a kültéri jelenetek Bécsben forognak majd. De olyan nagyszerűen át tudták alakítani a budapesti belvárosi utcákat, a Kálvin tér és a régi rádió utcájának környékét, hogy végül mindent Magyarországon vettünk fel. A kórházbelső épített díszlet volt egy stúdióban, a Duna-parti jelenethez pedig Keszthelyen, a Balaton-parton töltöttünk három napot. A boncolásokat a Tűzoltó utcai Semmelweis Egyetem nagy előadótermében vették fel, amit teljesen átalakítottak korabelivé. Érdekesség, hogy a végeredmény annyira megtetszett az egyetem vezetőségének, hogy meghagyták a forgatás után is.
Kép forrása: Szupermodern Filmstúdió
– Milyen volt Koltai Lajossal mint rendezővel dolgozni?
– Elképesztő támogatást kaptunk tőle emberileg mindannyian, és ettől a szeretetteljes, jó hangulatú légkörtől hihetetlenül olajozottan ment a munka. Szakmailag pedig csodálatos volt látni őt munka közben. Először is, mint operatőrt: az egyik forgatási napon például egy órát is ültünk a Kálvin téren a tűző napon, óriási ruhákban, arra várva, hogy valamilyen „áldott szögből” besüssön a nap. És sokszor vártunk ilyen tökéletes pillanatokat. Koltai tanár úr együtt dolgozott Nagy Andrással, aki szintén zseniális operatőr, mindketten ismerik a fény működését és természetét, emiatt ilyen gyönyörűek ezek a képek, ettől lett ilyen szép ez a film. Rendezőként pedig a tanár úr mindenkit másképp instruált: volt, akinek egyszerű beszédtechnikai tanácsot adott, míg engem például asszociációkkal segített. Például azt mondta: most képzeld el, hogy lassan hullik benned a hó. Vagy képzeld el, hogy nagyon kicsi vagy, még annál is kisebb vagy. Mindenkihez tudta, hogyan kell szólni, ez nagyon megmaradt bennem. Emberileg és szakmailag is óriási élmény volt a forgatás.
– Szerinted mit üzen a mai nőknek a főhősnő, Hoffmann Emma alakja?
– A film kapcsán rengeteg orvossal és ápolónővel találkoztunk, és azt mondták, hogy milyen érdekes, hogy ugyan kicsiben, de a mai napig megvan a filmben is látható hierarchia a kórházakban. Azt gondolom, hogy ez lehet a film egyik üzenete, hogy erre rá kellene ismerni, és változtatni rajta. Én azt gondolom, hogy az ápolónők is lehetnek igazi hősök, hiszen fontos alkotórészei egy hatalmas folyamatnak, amelyben emberi életeket mentenek meg. Ami még megfogalmazódott bennem a film kapcsán, hogy mi, nők iszonyúan örülhetünk annak, hogy itt tart ma már az orvostudomány. Hoffmann Emma alakja egy képzeletbeli alak, az írók alkották meg, de én azt gondolom, hogy méltó társa Semmelweisnek: egy olyan nő, aki én is szeretnék lenni, hiszen morálisan nagyon tiszta. Félig-meddig belekerül egy kétes helyzetbe, amibe valójában nem szeretne, de nincs választása. Közben mégis tiszta tud maradni ebben az egész történetben, és szerintem ez az ő igazsága és üzenete: küzdeni másokért, őszintén szeretni, és morálisan tisztának maradni a legnehezebb körülmények között is.
– Külföldön is több helyen jártatok a filmmel, milyen visszajelzéseket kaptatok?
– Először New Yorkban volt egy vetítés a Liszt Intézetben, felirattal, kint élő magyaroknak és amerikaiaknak. Aztán voltunk Los Angelesben a Magyar Filmfesztiválon, és Torontóban az európai uniós filmek fesztiválján. Ez mind az itthoni vetítés előtt történt, és én már akkor iszonyúan izgultam, hogyan fogadják majd itthon az emberek. Pont ebben segítettek a külföldi vetítések, ott kezdtem el feloldódni, mert éreztem, hogy szeretik a filmet. És nem csak a magyaroknak tetszett, akik vágynak a magyar történetekre és alkotásokra, hanem a külföldieknek is. Akkor elkezdett rólam lemenni a stressz, és elhittem, hogy az itthoni közönség is szeretni fogja.
– Végül egy Kulcsos kérdés: mit teszel az egészségedért a mindennapokban?
– Igyekszem egészségesen táplálkozni, emellett figyelek arra is, hogy elegendő vitamin jusson a szervezetembe. Kalciumot, magnéziumot és C-vitamint szoktam szedni, főleg a stresszes időszakokban, amikor legyengülhet az immunrendszerem.
Kép forrása: Nagy Katica
Névjegy: Nagy Katica
2019-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen
Szabadúszó színművész, játszik színházban, filmekben, sorozatokban
Emellett tanít és szinkronizál
Legfontosabb filmjei: Rossz versek, Magdolna, Semmelweis
